Dr. Sallai Dániel (1988) orvos, festő

Általános iskolában a tanáraim mondogatták, hogy művészi pályára kellene mennem. De a biológiát és a kémiát is szerettem. Végül úgy döntöttem, és ebben a családom is támogatott, hogy a természettudományoknál maradok, orvos leszek.

Gyerekkoromtól kezdve kikapcsolódást jelentett az alkotás. Ha sok minden felgyülemlik az emberben, akkor úgy érzi, ki kell adnia magából. Én úgy adom ki, hogy valamit rajzolok vagy festek. A stresszt a mai napig így vezetem le. Bár ma már ez sokkal tudatosabb. Régen ha jött az ihlet, akkor alkottam, ma pedig vannak előre megtervezett munkáim.
 
Ha ceruzát vagy ecsetet fogok a kezembe, olyankor megszűnik a külvilág. Számomra a művészet egy olyan tevékenység, amelynek hatására tisztább, boldogabb és jobb ember lehetek.

Kezdetben főleg szénnel rajzoltam, majd a pasztell és az olajpasztell került előtérbe.

A portréfestészet különösen érdekel. Kedvencem például Vinterhalter, a kortársak közül Dmitrij Volegov, Sándorfi István, Cene gál István. Lantos József is a példaképem, sokat tanulok tőle.

A festés ügyesíti a kezet. A biztos kezekre pedig a szike használatánál is nagy szükség van, úgyhogy nemcsak a kikapcsolódásban, hanem a munkában is segít az alkotás.

Képeimet már több kiállításon is láthatta a közönség. Zágrábban, az orvos-képzőművészeti kiállításon Budapesten, a Pesti Alkotókörrel közös kiállításon is bemutatkoztam. Életem első önálló kiállítása  Szegváron volt.

ŐNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSA SZENTESEN

"Ecset és szike" c. kiállítás - Városi Könyvtár (2020. január 10-30.)